Török Mihály elnök írásos beszámolóját szóban kiegészítve arra hívta fel a figyelmet, hogy a fogási átlag tekintetében érdemes kicsit a számok mögé nézni. Míg 2010-ben ugyanis 54,4 kg-os átlagot könyvelhettek el, addig tavaly ez 47,5 kilóra mérséklődött, ám – mint kiderült – a 165 felnőtt tagból 23-nak egyetlen hal sem akadt a horgára, hatan pedig az öt kilót sem érték el. Ha a számításnál ezt is figyelembe vesszük, akkor a 2011-es évet is 52-53 kiló körüli átlag jellemezte volna – emelte ki az elnök, később pedig Kecskés András megerősítette: a megyei 26 és az országos 20 kilónyi átlaghoz mérten a környeiek továbbra is rendkívül irigylésre méltó helyzetben vannak, nincs okuk panaszra.

A környei tóba egyébként tavaly négy alkalommal telepítettek halat, összességében párezer forint híján 5 millió forint értékben, s majdnem 7500 kilónyit fogtak ki a horgászok, ebből közel 4 ezer kiló volt ponty. A legtermetesebb, 34 kilós harcsával Kongyik István küzdött meg, de Weiger József is dicsekedhet egy 30 kilóssal, Glász Béla pedig egy 14 kilós amurral, valamint egy jogi személy egy 18 kilós ponttyal, amit a szabályzat szerint természetesen nem vihetett haza, hiszen elérte a súlya az 5 kilót.
Az elnök beszámolója részeként köszönetét fejezte ki a tavaly elvégzett, nem kis mennyiségű és óraszámú társadalmi munkákért is, főként azokért, melyeket a halrácsnál folytattak, s most igencsak hasznát veszik. Az Által-ér kotrása miatt ugyanis jelentős mennyiségű uszadék érkezik a tóba, ezért – mint mondta – azon a területen továbbra is számítanak a szorgos kezekre. A végzett társadalmi munkája alapján jutalomban részesült Szalai Gyula, Wiszt István és Cseh Lajos.
Az uszadékkal kapcsolatban egy bíztató hírt is megosztott a jelenlévőkkel Török Mihály, miután a közgyűlés előtt Beke László polgármesterrel közösen tárgyalásokat folytattak az Által-ér Rehabilitáció projektvezetőjével. A megbeszélésen elhangzott, hogy a munkálatokat végző társaság a tervek alapján készít iszapcsapdákat is, amelyekben az Által-érbe kerülő szerves és szervetlen anyagok leülepednek, mielőtt a tóhoz érnének, s ez jelentősen csökkenti majd a jövőbeni terhelését. Az is elhangzott, hogy bár bizonyos mennyiségű iszap, uszadék érkezése kivédhetetlen, a társaság felajánlotta, hogy műszaki segítséget nyújt a tó befolyási szakaszán lévő halrácsok mentén a kotráshoz és medertisztításhoz.
A horgászrend módosításáról is tájékoztatta az elnökség a tagságot, amely részéről egyre többször fogalmazódott meg az igény az éjszakai horgászatra. A szaporodó jelzések alapján az elnökség úgy határozott, hogy az év minden napján 0-24 óráig, azaz non stop engedélyezi a horgászatot, de természetesen csak a szükséges engedély birtokában és a szabályok betartása mellett. Az éjszakai horgászat során például kötelesek az ellenőr számára jól látható módon megvilágítani a horgászhelyet. Az elnök azt sem titkolta: abban bíznak, ha éjszaka is nagyobb lesz a mozgás a tó partján, s a horgászok egymást is ellenőrzik, akkor könnyebben csípik nyakon a rapsicokat, akik bár már jellemzően az Által-ér tó alatti és feletti szakaszán ténykednek, azért az esti, éjszakai órákban még odamerészkednek a tóhoz.