A mise után a templomkertben lévő Hősi Emlékműnél Nagy Péter tiszteletes tartott megemlékezést, amely koszorúzással és a kegyeleti mécsesek elhelyezésével zárult.

A doni hősökért, halottaiért ajánlotta fel Bedy Sándor plébános a szombat esti szentmise áldozatát a környei római katolikus templomban. A plébános az édesapja által átélteket is megosztotta a jelenlévőkkel. Mint elhangzott, édesapja annak köszönhette a túlélését, hogy már a bevetés első napjaiban találat érte. Később családi körben mesélt az eseményekről, amelyeket – ahogy a plébános fogalmazott – érteni nem lehet, mert a pusztítás érthetetlen.
Ő úgy mondta el, hogy nyári öltözetben voltak a lövészárkokban. Hol az egyik sebesült meg, hol a másik, majd ő is, s amikor a szanitécek látták, hogy életben van, nagy erőfeszítések közepette kimenekítették a frontfonalról. Az bizonyult szerencsésnek, aki megsebesült és „hátravitték” és nem vett részt abban a borzalomban, ami végül bekövetkezett. Mínusz 50 fokban indult el a doni áttörés… ruházatuk nem volt, rettenetes kínokat szenvedtek el… –fogalmazott édesapja elbeszélései alapján Bedy Sándor a misén, majd annak zárásaként a Német Nemzetiségi Dalkör korabeli, fájdalmas katonadallal tisztelgett a hősök, áldozatok előtt.
Emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened – Mózes V. könyvéből vett idézettel hívott mindenkit a templomkertben lévő Hősi Emlékműnél a tragikus események felidézésére a misét követően Nagy Péter. A tiszteletes történelmi visszatekintésében a hadműveletek és a magyar hadsereg tragikus sorsának részletei elevenedtek meg: a tél közeledtével bajok voltak az élelmezéssel is. A 2. magyar hadsereg vesztesége 1942-ben 33 763 fő volt. A tél beálltával befagyott a Don vize és a szovjetek ott kelhettek át rajta, ahol csak akartak... A német hadvezetés megkövetelte a katonáktól a doni állások utolsó emberig való védelmét… A számbeli és a technikai fölény a szovjet hadseregnél volt, méghozzá olyan mértékben, hogy a magyar honvédeknek esélyük sem lehetett a győzelemre… A tiszteletes azt kérte, hogy az események mindenkit emlékeztessenek a történelmünkre, a hőseinkre, akik becsületüket sosem veszítették el…
A megemlékezés zárásaként a környei önkormányzat nevében Beke László polgármester, Pákozdi Ferenc alpolgármester, a Német Nemzetiségi Önkormányzat képviseletében Bogár Ferencné, a Környei Németek Baráti Köre és Kultúregyesülete részéről Hruby Zoltánné és Wéber István helyezte el az 1940-45-ben elhunyt hősök tiszteletére állíttatott emlékműnél a kegyelet koszorúit, s gyújtották lángra a jelenlévők az emlékezés mécseseit.