Földi Imre a hűség és a kitartás példaképe volt, hiszen miután 17 évesen szülővárosából, Kecskemétről Tatabányára került és a Bányász súlyemelője lett 1955-ben, mindvégig kitartott klubja mellett versenyzőként, edzőként egyaránt. Egy pillanatra sem adta fel álmait, és első olimpiájának, az 1960-as rómainak a hatodik helye, majd az 1964-es tokiói és az 1968-as mexikóvárosi játékok ezüstjei után a csúcsra ért: 1972-ben, Münchenben az olimpiai dobogó tetejére állhatott az 56 kilogrammosok mezőnyében, ráadásul világrekorddal - a magyar súlyemelősport első olimpiai bajnoki címét kiérdemelve.

Mestere, Csonka Ferenc, amikor levitte a Bányász súlyemelő-szakosztályához, azt mondta Gere Sándor edzőnek: ebből a kis emberből nagy bajnok lehet még.

Földi Imre húszszor javított világcsúcsot, öt olimpián egy arany- és két ezüstérmet nyert, ötszörös világbajnok. Tagja volt a Halhatatlanok Klubjának, kiérdemelte a Magyar Köztársasági Érdemrend közép- és tisztikeresztjét, a MOB Olimpiai aranygyűrűjét, a Magyar Örökség-díjat. 2005-ben az évszázad súlyemelőjévé választották, 2007-ben pedig a Nemzet Sportolója lett, legutóbb pedig Prima Primissima díjas. Tatabánya Ezüst Turul-díjasának, díszpolgárának nevét nem csak a róla elnevezett városi sportcsarnok és a sportösztöndíj őrzi majd, emléke a tatabányaiak szívében örökké élni fog.

Isten nyugosztalja Imre bácsit!