Ami összeköt évtizedeken át két embert, segíti őket a nehéz, embert próbáló időkben is.Nagy István és felesége, Eck Teréz szinte napra pontosan hat évtizede, 1952. április 13-án kötött házasságot, s hangzott el a „holtomiglan, holtodiglan” eskü, amely a hosszú évek során sem vált üres szólammá.
A környei házaspár szombaton szerettei körében ünnepelt a Közösségi és Tájházban, ahol Beke László polgármester köszöntője során nem titkolta: irigykedve tekint rájuk, hiszen ki ne vágyna arra, hogy megünnepelhesse szülei, vagy saját gyémántlakodalmát.
Pista bácsi 1947-ben, 18 esztendősen érkezett Csíkszentkirályról Magyarországra, s egy környei lakodalmon ismerkedett meg Teri nénivel. Az esküvőn szövődött ismeretség, majd szerelem a saját esküvőjükhöz vezetett, 1952-ben mondták ki a boldogító igent. Négy év múlva megszületett fiúk, György, 1961-ben pedig lányuk, Elvira. A szülők egyszerű, szerény,de annál szeretetteljesebb környezetben nevelték őket, akik a tőlük látott szeretet, szorgalom, összetartozás, becsület, tisztelet és megbocsátás példáját örökítik tovább saját gyermekeikben. Teri néni és Pista bácsi számára a négy unoka, majd az első dédunoka, Réka megérkezése mellett ma az jelenti a legnagyobb boldogságot, hogy látják: boldog, szeretetteljes családi élet biztos alapjait tették le hatvan esztendeje, melyre gyermekeik, unokáik is építkeznek.
S bár a közösen eddig eltöltött 60 évük során a jó mellett volt részük rosszban is, a mai napig igazolják, s élik Ady sorait: „Nem tudom, miért, meddig maradok meg még neked, de a kezedet fogom, s őrizem a szemedet.”