A Bányásznap hosszú múltra tekint vissza. A II. világháború előtt bányavidékenként eltérő időpontban rendezték ezeket az ünnepségeket.
A háború és az azt követő új politikai berendezkedés ezt a rendet felbontotta, és 1951-től szeptember első vasárnapján van országosan, egységesen a Bányásznap.
A tatabányai bányászat rendkívül sanyarú viszonyai, az 1950-es nagy bányaszerencsétlenség és az ezek miatti elégedetlenség késztette az akkori politikát, a bányászok helyzetének javítására, erkölcsi és anyagi elismerésére. És ennek egyik eszköze volt a Bányásznap törvénybe iktatása és azt az 1919-ben eldördült tatabányai csendőrsortűzhöz, annak áldozataihoz kötötték.
A Bányásznap megünneplésének módja az évek során formálódott, több helyen színvonalas kulturális műsor, nívós népművészeti vásár, ad méltó keretet az ünnepnek.
Bányászegyenruha
Az első egyenruha a bányászoké volt, ezért egyenruháink ősének is a bányászruhát tekinthetjük.
Az öltözet többszáz év alatt különböző változásokon ment át, amíg elnyerte végleges formáját. Változott színében, szabásában is, néha díszesebb, színesebb lett, de leginkább csak egyszerű ezüst, aranygombokkal és sújtásokkal ellátott fekete ruha terjedt el.
A bányászok egyenruhája sokáig nem volt egyöntetű, mert nem előírások, hanem hagyományok szabták meg a viselet jellegét. Korábban bányavidékenként más-más díszes egyenruhát hordtak, amely utalt az egyenruha viselőjének a bányásztársadalomban betöltött helyére, rangjára. Egyenruhánk jelenlegi formája központi döntés eredményeként született 1978-ban. Magyarországon egységesen minden bányavidéken szerényen díszített fekete öltöny, a hideg időben kabát. Eredetileg bordó színű, 1989 után zöld színű nyakkendő, és természetesen a sapka, ami az egyenruha elengedhetetlen tartozéka. A gombokat a bányász jelvény ékesíti.
Az egyenruhák tartozékai:
A régi viselethez hozzátartozott a hosszúszárú pipa, a fokos, és a farbőr.
A farbőr egy hosszúkás félellipszis alakúra szabott, fekete és durva disznóbőrből készült olyan védőeszköz volt, amit a bányász bőrszíjjal a derekára csatolt. A hátsó felén hordva a meredek, szűk vágatokban való lecsúszáskor védte meg a nadrágukat és az ülepüket. A munkaruha célja az volt, hogy megvédje a bányász testi épségét a kőhullástól, portól, nedvességtől.