A településen 1997-ben, a kitelepítés 50. évfordulóján rendeztek első alkalommal megemlékező ünnepséget, a vasútállomás melletti emlékmű hat éve készült el.
Bedy Sándor plébános tartott német nyelvű szentmisét a környei római katolikus templomban szombat este a kitelepítés hatvanhatodik évfordulójára rendezett megemlékezés kezdeteként.
1947. augusztus 27-én Környén 101 családot csekély ellátással zárt teherkocsikba kényszerítettek, s Németországba szállítottak. Helyükre felvidékről, Csallóközből telepítettek át magyar ajkú családokat. A történelem kényszerű népességmozgásainak emlékére a leszármazottak és hozzátartozók 1997-ben a Fellner Jakab építette eredeti templomból származó két oszlop felállításával készítettek kitelepítési emlékművet.
A tragikus esemény elszenvedői előtt azóta minden esztendőben fejet hajt a Német Nemzetiségi Önkormányzat, amely a helyhatósággal együttműködve 2007-ben, a kitelepítés 60. évfordulójára készíttette el a vasútállomás melletti emlékművet, így a szentmise után idén is azon a helyszínen emlékeztek magyar és német nyelven a szülőföldjüktől elűzöttekre, ahová annak idején megérkeztek értük a marhavagonok.
Az egybegyűlteket, köztük a kitelepített és most az új hazájukból hazalátogató honfitársakat Menoniné Pillmann Teréz, a Német Nemzetiségi Önkormányzat Környe elnöke köszöntötte, kiemelve, hogy az 1947-es esemény olyan seb, melynek teljes begyógyulásához talán több évszázad is kevés, hisz még ma is sokan élnek azok közül, akik szenvedő alanyai voltak annak a szörnyű igazságtalanságnak, amely a kollektív bűnösség elfogadhatatlan elve alapján bélyegzett meg egy egész népcsoportot. Nehéz elfogódottság nélkül gondolni azokra a honfitársainkra, akik előttünk éltek itt és kénytelenek voltak hátrahagyni életük munkáját. Azokra a dolgos, pontos, német ajkú környeiekre, akik magukat magyarnak vallották – fogalmazott, majd Hoffart Szabina és Trézl Adrienn visszaemlékezések alapján idézte fel a kitelepítést megelőző időszakot és az azt követő borzalmat: a harangok érchangja búcsúztatta az elűzötteket. Mindenki a vagonok ajtajában állt és tekintetével az otthonát kereste, hogy emlékeiben magával vigye az idegenbe…
A megemlékezés a Környei Német Nemzetiségi Dalkör előadásában az „Ich komm vor einem Berg daher” című, a hazaszeretetről szóló énekkel folytatódott, majd Waldmann-né Baudentisztl Éva, a Komárom-Esztergom Megyei Németek Önkormányzatának elnöke tartott ünnepi beszédet.
Egy olyan helyen állunk, ami nagyon szép, de nagyon szomorú is. Mert a környeiek nemcsak egyszerűen kitelepítve lettek, hanem elűzve és elhurcolva az otthonukból. Voltak idők, amikor szégyen volt magyarországi németnek lenni. Úgy gondolom, hogy most újra büszkék lehetünk arra, hogy a magyarországi németségnek vagyunk a tagjai – hangzott el a beszédben. Az elnök a német nyelv és beszéd megőrzésének fontosságára is felhívta a figyelmet, s hogy a fiataloknak, gyerekeknek meg kell tanítaniuk a dalaikat, verseiket, történeteiket és történelmüket.
A megemlékezés a kegyelet és tisztelet virágainak elhelyezése után a Közösségi és Tájházban folytatódott, ahol a Német Nemzetiségi Gyermekcsoport Környe, valamint a dunaszentmiklósi és helyi Német Nemzetiségi Dalkör adott ünnepi műsort, végül pedig a vértessomlói Heimattöne zenekar szórakoztatta az egybegyűlteket.