A megemlékezésen ott volt Schmidt Csaba polgármester, a Bányász hajdani kitűnőségének sportteljesítményét dr. Kancz Csaba alpolgármester, a megyei labdarúgó-szövetség társadalmi elnöke méltatta. Grosics Gyula hét évig játszott együtt a balhátvéddel. Az eseményen többek között ott volt Lakatos Pál, a városból elszármazott nyugalmazott újságíró, valamint Szepesi Gusztáv több tisztelője is.

Szepesi Gusztáv 1959-ig Sajószentpéteren játszott, innen került Tatabányára, ahol 1969-ig szerepelt az első csapatban. A magyar válogatottban 5 alkalommal szerepelt 1965 és 1966 között. Tagja a Tokióban olimpiai aranyérmet szerzett csapatnak. 1965-ben kétszer lépett pályára a címeres mezben. Bécsben, Ausztria ellen debütált (1-0), majd Budapesten Olaszország következett (2-1). Mindkét meccsen jobbhátvédet játszott. 1966-ban a világbajnokságon lépett újra pályára a Brazília elleni mérkőzésen, eredeti posztján balhátvédként. A felejthetetlen játékkal 3-1-es győzelmet hozó mérkőzésen az egész csapat kiválóan játszott. „ Szepesit látva nem hittünk a szemünknek. Úgy leradírozta Garrinchát, mintha a pályán sem lett volna! ” – Népsport korabeli tudósítása Az ezt követő két világbajnoki mérkőzésen is szerepelt: Bulgária (3-1), Szovjetunió (1-2), ezt követően többet nem volt válogatott. 1967-ben súlyos térdsérülést szenvedett és két műtét után sem lett már olyan, mint azelőtt. Visszavonulása után 30 évesen Tatabányán a sportiskolában oktatott futballt. 1987-ben fiatalon, 48 évesen hunyt el. Ezüst Turul-díj (Tatabánya) 2005 (posztumusz) - Csernai Tiborral és Gelei Józseffel közösen, a sajószentpéteri stadion nevét viseli.

(Wikipédia)