Jóllehet október végén hatályba lép az erről szóló irányelv, a szabad betegáramlás továbbra is elvi lehetőség marad. A kormány ugyanakkor nem számol a magyar betegek tömeges külföldre utazásával, ugyanúgy egymilliárdot szán ennek finanszírozására, mint évek óta - írja a Világgazdaság.

Az Európai Bizottság adatai szerint jelenleg az európai betegek mindössze egy százaléka kezelteti magát külföldön. Ez az arány szakértők szerint várhatón az után sem változik érdemben, hogy október 25-én hatályba lép a határon átnyúló egészségügyi szolgáltatásokról szóló uniós irányelv. E szerint az Európai Unió polgárai az EU-n belül bárhol, az adott tagország állampolgáraival azonos feltételek mellett vehetik igénybe az egészségügyi ellátást. A szabad betegáramlás ugyanakkor bizonyos feltételekkel korlátozható, és ez igaz mind a „kimenő”, mind pedig a „bejövő” betegekre.

Az irányelv nyomán szeptemberben hatályba lépett kormányrendelet alapján így nyilvánvaló, hogy a betegáramlás nemcsak Magyarország irányából, de Magyarország irányába is csak korlátosan szabad. Külföldi beteget csak akkor fogadhat egy hazai egészségügyi intézmény, ha emiatt egyetlen magyar beteg sem kerül hátrányba. Az osztrák, holland vagy például lengyel páciensnek is kell beutalót hoznia, csak külön fizetségért jár neki egyágyas szoba, viszont még külön fizetségért sem kerülheti meg mondjuk a szürkehályog-várólistát.

A magyar beteg külföldi gyógykezelése még ennél is nehézkesebb lesz. Először is, előzetesen engedélyeztetni kell azt az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral, amely hatósági eljárás keretében, a független orvosszakértő 30 napos elbírálási idejével és a minimum 23 napos ügyintézési idővel együtt majdnem két hónap alatt dönt is arról. Az engedély megtagadható, ha nagyon speciális és költségigényes ellátásról van szó, és akkor is, ha az ellátás Magyarországon is igénybe vehető. Ha tehát valaki azért akar külföldi operációt, mert itthon például egy évre kapott időpontot gerincstabilizáló műtétre, a biztosító nem fogja azt engedélyezni, annak ellenére sem, hogy a késlekedés miatt esetleg lebénul. Ehelyett az egészségbiztosító egyfajta belső ellátásszervezésbe kezd, felkutatja a szabad magyarországi kapacitásokat.

Úgy tudjuk, az ilyen esetekben akár a volumenkorláton felül is operálhat majd a kórház, csak hogy a határon belül lássák el a pácienst. Ha mindez az óvintézkedés kevésnek bizonyulna, akkor is van azért, ami védje a kasszát: a külföldi gyógykezelés, nem lehet drágább, mint a hazai finanszírozás 130 százaléka. A betegnek ráadásul meg kell előlegeznie a kiadásokat, mert a biztosító csak utólag, a számlák benyújtása után fizet.

A – különösen nyugat-európai - gyógykezelések azonban a sokszorosába kerülnek annak, amit a magyar biztosító itthon a kórházaknak kifizet. Egy térd-, illetve cement mentes csípő-műtétért például – protézissel együtt – 600 ezer forintot kap egy magyar kórház, addig ugyanez a beavatkozás Nyugat-Európa legtöbb kórházában több mint hárommillió forintba kerül.

Mindezek alapján érthető, miért szán jövőre is mindössze ugyanúgy egymilliárd forintot a magyar betegek külföldi gyógykezelésére a kormány, mint évek óta mindig.