Sok kritika éri a magyar filmnézőket, hogy jóval nagyobb a kereslet idehaza a szinkronizált filmek iránt, mint a feliratozással ellátott vagy eredeti nyelven szóló filmek iránt. Azt mondják a kritikusok, hogy ha nem beszélünk annyira angolul, hogy a filmet megértsük, akkor legalább vegyük a fáradtságot, hogy olvassuk és közben az eredeti szöveget hallgatjuk. Ebben persze van valami igazság, hiszen a magyarok köztudottan nem járnak élen a nyelvtudás terén, de akik ezt a kritikát hangoztatják, elfelejtik, hogy a szinkronizálásnak vannak előnyei is.

Rejtett, apró, kulturális jelentések

A nyelv a kultúra tükre és ez igaz a sikerfilmek nyelvére is. Ezt nem úgy kell érteni, hogy a magas szintű kultúrát tükrözi, hanem úgy, hogy a helyi szokásokat, történelmet, divatot, kereskedelmet, iskolarendszert, politikai rendszert – és még sorolhatnánk, hogy mit – jeleníti meg.
A legtöbb ma forgalmazott film amerikai, esetleg angol. A nyelvezetük magától értetődően ezeket a kultúrákat fogja tükrözni, de hiába a nagy globalizáció, a mi helyi szokásaink nem lesznek azonosak egy amerikai kisváros szokásaival, így nem is mindig értjük, miről van szó.

Apró és jelentéktelen példa, mikor egy lány azt mondja a randimeghívásra, hogy „meg kell mosnom a hajamat”. Magyarban kicsit suta kifogásnak érezzük, és átjön az elutasítás értelme is, de az angolban az „I have to wash my hair” nem azt jelenti, hogy „elmennék szívesen, de szeretnék jól kinézni a randira és még hajat kellene mosnom”, hanem udvarias formában azt, hogy kösz, de nem.

Ezért van az, hogy a minőségi filmszinkron stúdiók, mint például a Hungarianvoices stúdiója, ahol öreg motoros dramaturgok és veterán szinkronszínészek dolgoznak, egy ilyen szófordulatot inkább áthoznak magyarra azzal, hogy „Talán majd máskor”.

Lehetetlen küldetés

Vannak filmek, amiket lehetetlen angolul nézni. Egyszerűen annyira teli vannak szóviccekkel, kulturális és politikai utalásokkal, a nyelvezetük olyan gazdag, hogy az utalások töredékrészét sem érti meg, aki nem beszéli közel anyanyelvi szinten az angolt. Ennek abszolút példája a Jó reggelt, Vietnam, ahol Robin Williams zseniális szósziporkáit és improvizációját ember feletti feladat volt magyarra áthozni, mégis kiváló munkát végzett a dramaturg és Bajor Imre is kitesz magáért, hogy hozza a tempót.

Egy jó film több a szórakoztatásnál, inkább művészet, és ehhez nem kell művészfilmnek lennie. Ahhoz, hogy mindazzal tudja gazdagítani az életünket, amit a készítői beleálmodtak, szükség van rá, hogy teljes mélységében értsük a nyelvét és az utalásait. Ehhez van szükség arra, hogy szinkronizálva nézzük a filmeket.