A probléma egyre égetőbb, ugyanis mind gyakrabban érkeznek hírek az utcán magatehetetlenül fetrengő tinikről, akik számára az internetes piac megszámlálhatatlan mennyiségű parti- és dizájndrogot kínál.

Szombat hajnalban életveszélyes állapotban találtak rá arra a három fiatalra, akik a budapesti Hajógyári-sziget egyik szórakozóhelyén ütötték ki magukat. Zacher Gábor számát tárcsázva kiderül, a 17 és 22 éves kor közötti bulizók szervezetében GHB – közismertebb nevén Gina – mellett amfetamint és MDPV-t (pszichoaktív stimuláns) is találtak, ezért függött hajszálon az életük. A Péterffy Sándor utcai kórház osztályvezető főorvosa kritikus hangon szólt a csigalassúságú törvényalkotásról, és úgy véli, iszonyatosan nehéz, de lehetséges a fiatalok elszakítása a drogoktól.

Netről rendelhetjük a drogot

„Való igaz, »a Gina« csupán egy kevésbé gyakran használt fajtája a partidrogoknak, sokkal komolyabb népszerűségnek örvendenek az egyéb stimulálószerek. A dizájner- és partidrogok terjedésének borzasztó nehéz gátat szabni, ezért is lenne fontos a C-lista bevezetése, mely egy kibővített tiltólista. Ezen már a törzsképletek alapján előállított szerek is szerepelnek, így a stimulánsokkal való kereskedést is meg lehetne állítani. Az interneten elérhető webshopok forgalmát és kínálatát komolyan le lehetne csökkenteni – állítja az MNO-nak a toxikológus.

A GBL-től (gamma-butyrolactone) nem fog összeesni senki, de ha megisszuk, szervezetünk átalakítja GHB-vá, magyarázza Zacher. A fiatalok ezt fogyasztják el a buli előtt, közben. Egymástól eközben azt kérdezgetik: mennyit használjak belőle? A válasz pedig legtöbbször az, hogy „nem tudom”. Alapvető probléma, hogy a laktonáz enzimek minden szervezetben más módon alakítják át a GBL-t GHB-vá, ami komoly veszélynek teszi ki a fogyasztókat, véli a szakorvos.

Fogalmuk sincs, mivel bódítanak

Zacher Gábor elképesztő arányokat tárt elénk: az elmúlt év droglefoglalási statisztikájából kiderül, hogy az elfogyasztott illegális szerek 75 százalékában a tervezett vegyület mellett más összetevő is volt. Hogy ez pontosan mit jelent? Azt, hogy a díler Kínából megrendeli a drogot, az megérkezik a postára, ahol simán átvehető. Az analitikai labor helyett hazaviszi, és már árulja is a tájékozatlan fiatalok tömegeinek. „Ma az ilyen jellegű drogkereskedelem kapcsán gyakorlatilag nem engedélyezett emberkísérletekről beszélhetünk” – fest igen sötét képet a toxikológus, majd hozzáteszi: Magyarországon egy átlagos hétvégén nagyjából 350 ezren nyúlnak illegális szerekhez, „gombásznak”, szívnak füvet, fogyasztanak GHB-t.

Zacher Gábor elmondta: évi 900-1000 túladagolással találkoznak országszerte. Amíg azonban a hírekben főszerepet kapó Gina csupán egy vegyülettel támad, évente 200 ezer új szintetikus stimuláns kerül a piacra. Utóbbiak tehát kenterbe verik a GHB-t.

Egyes vélemények szerint a partidrogok „levadászása” azért sem könnyű feladat, mert mire a hatóságok felfedezik a szer létezését és kifundálják a szankciókat, addigra másik három olyan drogfajta lép az előző helyébe, melynek a hatóanyaga nincs rajta a tiltólistán. Zacher Gábor megerősíti ezt: amíg nem sikerül összeállítani egy kibővített lajstromot az illegális szerekről, addig folyamatos lesz a vásárlás a naprakész webshopokon. Komoly törvényi változásokra, ehhez pedig valós akaratra lenne szükség.

„2012. január elsejétől 9 új hatóanyag került a listára. Ezt a tendenciát kellene tartani, és akkor nem lenne gond – hangsúlyozza a toxikológus. – Egyszerűen érthetetlen azonban, hogy a már szankcionált szerek mellett miért kell várni arra, hogy a jóval hatékonyabb szűrőt jelentő C-lista is életbe lépjen. Az erről szóló törvénymódosítási javaslat hosszú hónapok óta hever a parlament előtt, a végrehajtásra azonban a legfrissebb hírek szerint tavaszig kell várni. Miért?”

Minden jó, ha a vége jó

A törvényi szabályozás mellett a magatartástudományi szakemberek tömegein túl Zacher Gábor is keresi a választ a mindeddig megfejthetetlennek tűnő kérdésre: mi az oka, hogy a hétvégi pörgéshez a fiataloknak egyre komolyabb hányada keres drogot? – Mi sem voltunk kiscserkészek, de nem ám. Piáltunk, berúgtunk nem egyszer, nem kétszer, de ennyi pontosan elég volt. Tudtuk, hol a határ. Manapság olyan óriási értékrendbeli különbség jellemzi a szülők és a gyerekek kapcsolatát, hogy a szakadék majdhogynem áthidalhatatlan. A nemzeti drogstratégia szempontjából viszont végezetül szolgálhatok egy örömteli hírrel is: az utóbbi időben megkérdezett fiatalok 60 százaléka immár azt mondta, nem próbálná ki a partidrogot, ha megkínálnák.