A kerámiában benne van a készítő lelke, a megrendelő öröme és a természet anyagának adománya – ezzel az idézettel nyitotta meg kedd este a Kömlődi Hagyományápolók és Értékteremtők Társasága szervezésében Bogáth István azt a kiállítást, amely Kovács László keramikus alkotásait mutatja be az érdeklődők számára.

A helyi születésű és helyben élő keramikust jól ismerik a kömlődiek, viszont ilyen nagy darabszámban még nem lépett alkotásaival a közösség tagjai elé, de mint ahogy az esemény meghívóján is szerepelt, „a rejtett kincs akkor válik értékké, amikor azt mások is láthatják”.
Kovács Lászlónak pedig bőven van mit megmutatnia. A szerelem kialakulását 13 éves korára datálja, amikor a vízparton adott volt az agyag, ő pedig gyúrni, formázni kezdte. Nem is volt számára kérdés, hogy pályáját milyen irányba indítsa. Három évtizede, amikor házépítésbe kezdett, elsőként a műhely készült el, s szám szerint maga sem tudja megbecsülni, hogy azóta hány kerámia hagyta el a kemencéit: évente nagyjából félezer, de lehet, hogy hétszáz… – válaszol a kérdésre.
Elsősorban funkcionális kerámiákat, sütő, konyhafelszerelési edényeket, kaspókat, vázákat, fűszer- és zöldségtartókat készít, de a tárlaton egy hatalmas forralt bor készítő edény is megtekinthető. Ember legyen a talpán, aki megtölti, s el is fogyasztja a benne készült ízletes italt.
Az alkotásait öt esztendeje zsűrizteti az iparművészeti lektorátussal, amely azt is meghatározza, hogy egy-egy kerámiájából hány darabot készíthet. Azaz, a kiállítás nem tömegárut tár mindazok elé, akik a következő két hét valamelyik délutánján ellátogatnak a művelődési házba, hanem egytől-egyig egyedi kézműves alkotásokat.
S bár nem Kovács László készítette, hanem nagyapai hagyatékából származik, két különlegesség is várja az érdeklődőket. Két igen régi helységjelző tábla, melyek közül az egyik az útbaigazítás mellett azt is hirdette annak idején, hogy Kömlődön a dohányzás és koldulás tilos.