A Magyar Kultúra Napja alkalmából Vértesszőlős Önkormányzata és A Vértes Agorája együttműködésben Krajcsirovits Henrik emlékkiállítást rendez Hullámzó hegyek címmel Vértesszőlősön, a Közösségi Házban. A 2016. január 22-én, pénteken 17 órakor kezdődő megnyitón Nagy Csaba polgármester mond köszöntőt, és Kövesdi Mónika művészettörténész méltatja a művész munkásságát.
A Vértes Agorája fontosnak tartja a művész alkotásai iránti figyelem fenntartását, ezért Tatabánya és térségében turnéra indulnak a képek 2016-ban.
Krajcsirovits Henrik festőművész (1929-2007) Felsőgallán született. 1953-ban, miután a tatabányai szabadiskola növendékeként a budapesti Képzőművészeti Főiskolára került és lediplomázott, visszatért Tatabányára. Általános iskolában, majd az esztergomi és zsámbéki tanárképző főiskolán tanított. A tanítás végigkísérte életét: az iskolák mellett a szakkör, amely a Bányász Képzőművész Kör nevet vette fel, és amelynek 1959-től 2002-ig ő volt a mestere.
Krajcsirovits Henrik festészetét a bánya, a bányászok élete inspirálta. A téma már a kezdeteknél megjelent az életműben. A bányászportré, a bányatáj, az ipari zóna az ő képein mindig pontosan és egyenesen az, ami: a bányász valódi hős, a maga szénporos, nehéz életével. Az aknatorony, a bánya épületei, a szerszámok, a gépek a maguk sajátos geometriájával, mechanikájával nyűgözik le, és adnak lehetőséget számára a terek és formák játékára. Mint József Attila a külvárosban, ő itt van otthon, és így jut el odáig, hogy pályája csúcsán a várost övező Gerecse vonulatai ölelő karokká, védő anyaöllé válnak. Már az 1960-as években, a bányász-téma erőteljes jelenléte során, a városábrázolások során megjelent a hegy motívuma. A Tatabányát féloldalról, karéjként övező, a hegy lábához települt város panorámáját meghatározó módon lezáró, a várost a turulos hegygerinc ívével egyértelműen azonosító motívum önállósodik Krajcsirovits Henrik festészetében.
A késői korszak képein a hegyet már nem a grafikus kontúrvonal védi, ekkor már pasztellal, lágyan rajzol a mester. A korábbi korszakok fénylő napkorongja helyett a késői képeken általában naplementét látunk.
A tárlat 2016. február 12-ig látogatható.